Apa GYED-re ment – interjú

apa GYED otthon gyerekkel hazimunka haztartas op

Fotó: Kids In Light Photography

Habár manapság már nem elképzelhetetlen, hogy egy apuka a GYED-et válassza, Magyarországon még mindig igen ritka, hogy a család férfi tagja viselje gondját otthon a kisgyermeknek.

A veszprémi babamama.info munkatársa egy Veszprém megyei kis faluban élő, 3 gyermekes apukával beszélgetett, aki egy évvel a 3. baba születése után döntött úgy, hogy gyarapítja a GYEd-es apukák egyelőre kis létszámú táborát.

Hogy született meg a döntés, hogy te mész GYED-re? Régóta érlelődött, vagy hirtelen alakult így? 

Azt hiszem már a 2. gyereknél is szóba jött, de akkor még nekem nem akaródzott a dolog. Nem is elsősorban érzelmileg, inkább az anyagi oldalától féltem.  Ezért végül is azt a verziót választottuk, hogy mindketten dolgoztunk, a gyerekeket meg bölcsőde híján bonyolultabbnál bonyolultabb logisztikával szerveztük ki a családban. Ezt azóta bánom, mert a középső gyermekünk életének első két éve szinte teljesen kiesett nekem, alig van róla emlékem. Mondhatni tipikus, én azt hittem, hogy ott vagyok, aztán kiderül, hogy mégsem voltam. 

Hogy reagált a környezeted: családod, barátok mit szóltak?

Emlékeim szerint alapvetően pozitívan állt hozzá mindenki, aki meg nem, az nem a barátom azóta. Na jó, ez vicc volt. Persze vissza-vissza hallok kevésbé hízelgő véleményeket is (elvégre ez egy kis falu), de nem különösebben foglalkozom velük, ahogy az ilyenkor szokásos, viccesnek szánt megjegyzéseket is (pl.: “Szoptatsz még?”, “Ebben az országban már a férfiak is szülhetnek?”) a helyükön kezelem.

Volt valami, amitől tartottál, hogy nehezen fog menni? Végül sikerült ezeket a helyzeteket megoldani? 

Azt hiszem, hogy nem volt, vagy ha volt is, nem emlékszem rájuk. Már az első két gyerek körüli teendőkből is kivettem a részem, soha nem esett nehezemre etetni, tisztába tenni, védőnőhöz vinni őket, vagy éppen felkelni hozzájuk éjjel, szóval olyan sok új dologgal már nem találkoztam a harmadiknál.

Voltak vicces helyzeteid, vagy olyan örömteli szituációk, amikre nem is számítottál?

A kedvencem, amit azóta már többször is elmeséltem az ismerősöknek, amikor tavasszal, az egyik első igazán kellemes, meleg napon, séta közben betértünk a kedvenc kis kocsmámba egy sörre. Ültem kint a padon, élveztem a meleget (no meg a sört) a gyerek játszott a kövekkel, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy elaludt a térkövön. Gyorsan felpattantam, hogy felvegyem, de közben észrevettem, hogy -az egyébként halál jó fej- védőnőnk az út másik oldaláról figyel és röhög rajtunk. Azóta próbálom jobban összehangolni a sörözést és az alvásidőt. ;-)  

Mit élvezel ebben az élethelyzetben a legjobban és a legkevésbé? 

Nyilván ugyanazt, mint bárki más: hogy igazán közel kerülünk egymáshoz, hogy végre a szemem előtt zajlanak azok a pillanatok, amik egy jelentős részéből korábban kimaradtam, vagy csak utólag láthattam (járás, beszéd…stb), hogy én számolhatok be a napi fejleményekről a család többi tagjának… ilyenek. De nyilván ugyanúgy nehezen viselek én is egy-egy nyűgösebb napot, mint bármelyik anyuka, aki mondjuk egész napra beszorul a lakásba mert valami takony idő van, és már alig várjuk, hogy valaki ránk nyissa az ajtót.

apa hordoz hordozas GYED gyerekkel otthon (1) op

Fotó: Hajnalné Szakács Eszter

Változtál akár te magad, akár a gyerekeiddel, vagy feleségeddel való kapcsolatod mióta GYED-en vagy?

Ezt tőlük kérdezzétek. :-) Talán nyugodtabb vagyok, hisz korábban voltak olyan éveink, hogy 2-3 helyen dolgoztam egyszerre, és nem azért, hogy kristály tálkából toljuk befele a pépesített kaviárt tízóraira, hanem hogy egyszerűen csak megéljünk. Ezért fordulhatott elő az, amit korábban már említettem, hogy a középső gyerek első két éve kiesett számomra. Ez ma már nincs, és szerintem ez mindegyikőnkre jó hatással van. Mondjuk kaviárt azóta sem eszünk. :)

Mit tanácsolnál azoknak az apukáknak, akik gondolkodnak azon, hogy ezt az utat választják? 

Hogy vágjanak bele! Már csak azért is, mert dolgozni lehet még évtizedekig, de a gyereked, vagy gyerekeid csak egyszer lesznek ebben a korban. Tekintsenek úgy erre az időszakra, mint egy befektetésre a jövőre nézve, mert hiszem azt, hogy ebből -ha jól csinálják-, csak nyertesen jöhet ki gyerek és szülő egyaránt.

 

 

Az interjút Erdős Klára készítette.

Kiemelt kép: http://www.kidsinlight.com/